Mondják, hogy a filozófusok csak afféle köldöknéző társaság, akik intellektuálisnak tűnő dumával jönnek, viszont nincs sok közük a valósághoz.
Persze egy jó filozófus ilyenkor nem átall visszakérdezni: miféle valósághoz nincs sok közünk? Ahhoz-e, amit a realista ismeretelméletet képviselő Aquinói Tamás tartott valóságnak, vagy netán Descartes "res cogitans"-ra és "res extensa"-ra szakított valóságához, netán Hume valóságához, ahol szerinte az okság elve ("pl. hogy a napsugár felmelegíti a követ" is csak látszat (és hogy mégis okságnak gondoljuk, annak az az oka, hogy megszoktuk e szabályosságot), vagy Kant valóságára, amelyről tudjuk: a Ding an sich-et, a dolgot magában sosem ismerhetjük meg? És különben is: honnan tudod, hogy nincs közünk a valósághoz? Talán sikerült a te valóságélményedet összehasonlítani magával a valósággal, majd pedig a miénket is? És ha igen, ezt spontán módon tetted, vagy valami leírás, szabály, eljárás szerint?
Szóval és röviden: a leghétköznapibb kijelentéseink át vannak szőve olyan kifejezésekkel, megállapításokkal, "igazságokkal", amelyekről nem szoktunk különösebben gondolkodni. Ez persze nem is feladata mindenkinek, hiszen egy buszsofőrtől semmiképp nem várjuk, hogy ha történetesen haveri körben a szolipszizmus híve, akkor ezt élesben is demonstrálja nekünk (egyben valószínűleg a cáfolat lehetőségét is elvéve tőlünk, amennyiben a demonstráció csak az "ő fejében" létező gyorsvonattal történik).
Ebben a blogban köznapi "filozófiák" köznapi állításairól lesz szó. És kevésbé köznapi, de szinte mindenkit (az életben egyszer biztosan) foglalkoztató kérdésekről: van-e Isten (és ha igen, hogyan hívathatjuk meg magunkat hozzá ebédre), van-e lélek, és ha igen, netán nem halhatatlan-e, és legfőképpen: honnan a túróból kéne nekünk tudnunk erről az egészről, ha a gimis biológia tankönyv egy szót sem szól ezekről?
Szóval, ugrálva sok téma között, megalapozunk egy ismeretelméletet, beszélünk a kritikusainkról, természetesen ízekre szedjük a kijelentéseiket, míg magunkat az egekig dicsérjük éleslátásunkért, és ilyesmik. Közben szeretnénk sztorizgatni is, és persze vallásoskodunk is kicsit, mert ha Isten, akkor vallás (ha tojás, akkor só, mondanám még, de az gasztroblog lenne).
Azt megígérhetem, hogy a "dolgok" (de mik is a dolgok valójában?) mindig egyfelé mennek majd, de nem szekvenciálisan, hogy úgy mondjam, hanem ahogy úri kedvem és az aktuális események diktálják.
